A Premier League-nek mindig is megvoltak a maga, adott edző köré szerveződő nemzetiségi csapatai. A legismertebb és legnagyobb hagyományokkal bíró külföldi kolónia Arséne Wenger  L’Arsenal-ja, de ilyen volt a Benitez alatti, spanyolokkal teli Los Liverpoolos, vagy a José Mourinho vezette dél-londoni portugál diaszpóra.
Ne felejtsük el azonban, hogy a Speciel One érkezése előtt a Chelsea volt a olasz emigránsok angliai központja.
Gianluca Vialli és Claudio Ranieri edzősködése alatt számos olasz játékos megfordult a fulham-i csapatnál. Csak a legnevesebbek: Zola, Di Matteo, Panucci, Cudicini, Casiraghi.
A Stamford Bridge volt a 90-es évek Ellis Island-je. Már csak Martin Scorsese és Robert de Niro hiányzott a képből.
Ezekben az időkben szoros kapcsolat volt a Chelsea és az Atalanta között. Több fiatal, olasz játékos megfordult a londoni csapat akadémiáján, de közülük csak egyetlen egy vitte a felnőttcsapatig: a dallamos nevű Samuele Dalla Bona.


Melody, it was his second name

A tehetséges középpályást 15 évesen fedezte fel az Atalanta. A tény, hogy az összes korosztályos olasz válogatottban viselte a csapatkapitány karszalagot, jól mutatja, hogy mennyire ígéretes játékos volt a fiatal Dalla Bona.
98-ban igazolta le a Chelsea, ahol a tartalékcsapatnál jött számításba. Első szezonjában rögtön házi gólkirály lett 16 góllal és az év cselzista fiataljának is megválasztották.

A következő szezonban már a nagycsapat tagja volt, a Feyenoord elleni BL-meccsen a felnőtteknél is bemutatkozhatott, ugyanakkor a bajnokságban csak két meccsen lépett pályára.

Ez az új edző, Ranieri érkezésével változott meg, aki több lehetőséget adott neki a következő szezonban, ahol Dalla Bona meg is mutatta, hogy mire képes, az Everton ellen egy lapos lövésből, majd a Bradford ellen a félpályáról indulva talált be a 2000/01-es szezonban.

A következő évadban pedig a két veterán középpályás, Wise és Poyet távozásával lehetősége nyílt arra, hogy megragadjon a kezdőben, ugyanakkor kiegyensúlyozatlan teljesítménye miatt többször is a kispadon találta magát.
Nem segített, hogy nem volt hajlandó meghosszabbítani 1 év múlva lejáró szerződését, arra hivatkozva, hogy vissza akar térni Olaszországba, hogy közelebb lehessen a családjához.

Ennek ellenére nem sikerült rosszul a szezonja, 24 meccsen pályára lépve 4 gólt lőtt, közülük a legemlékezetesebb az Ipswich elleni, hosszabbításban szerzett, győzelmet érő bombagólja.
 

Till the next time we kiss goodbe

Ekkor elérkeztünk 2002 nyarához, amikor is a következő volt a 21 éves középpályás szituációja: 1 éve volt hátra a szerződéséből, amit nem volt hajlandó meghosszabbítani a szezon során, ezért a Chelsea átadólistára tette. Szülővárosának klubja, a Venezia 5 millió fontos ajánlatot tett érte korábban, amit a klubja elfogadott, a játékos viszont visszautasította, mivel ő a Milanba vagy a Lazioba akart menni.

Ekkor adta ki a Chelsea ezt a közleményt, amin muszáj végigfutni, mert kitűnik a őszinte, kertelés nélküli stílusával a sok, unalmas sablon-nyilatkozatok közül:

“Tekintettel arra, hogy Samuel Dalla Bona nem volt hajlandó megújítani a jelenlegi szerződését, mondván, hogy Olaszországban, a családjához közel akar játszani, az utolsó meccsét játszotta a Chelsea-ben.
A klub hivatalosan átigazolási listára helyezte, azonnali hatállyal.
Egy olasz klub érdeklődik Dalla Bona iránt, viszont ők egy túlkoros, túlfizetett játékost játékost szeretnének ránksózni érte cserében.

Nem vagyunk érdekeltek csereüzletben, csak pénzbeli fizetést fogadunk el. Abban az esetben, ha nem érkezne ajánlat, akkor a játékos a tartalékcsapatban fogja kitölteni a szerződését.

A Chelsea Football Club teljesen értetlenül áll Sam viselkedése előtt, megállapodtunk a Veneziával tavaly nyáron, a velencei klubnál nagyon közel lehetett volna családjához, amit ő a fő motivációjának nevezett meg.

Így nem értjük, hogy utasíthatta el azt az ajánlatot, miközben szívesen igazolna a családjától messze lévő Milánóba vagy Rómába.”

Ilyen hivatalos kinyilatkozásokat sem olvashatunk sűrűn futballkluboktól.

A drink of Belladonna on a Toussaint night

Végül is érkezett érte ajánlat a nyáron, az AC Milan 1 millió fontot fizetett érte. Annyira messze azért nem került szülővárosától, Milánó csak 300 km-re van San Donától, míg Róma majd 600 km-re lett volna tőle.
Ugyanakkor lehet, hogy a Lazio szakmai szempontok alapján optimálisabb választás lett volna a számára, ugyanis az akkori Milan középpályáján nem volt számára hely Pirlo, Seedorf és Gattuso mellett. A várakozásoknak megfelelően a Milánóba igazolás túl ambíciózus lépésnek bizonyult a részéről.

Összesen 16 meccsen lépett pályára a 2002/03-as idényben, főleg a BL és Coppa Italia találkozókon kapta meg a lehetőséget, és habár a világot nem váltotta meg, a szezon végén ő is kapott Bajnokok Ligája és Olasz Kupa medált.

A következő 3 szezont kölcsönben töltötte különböző olasz csapatoknál. Előbb a Bolognához került, majd a következő évben a Leccéhez, ahol jól ment neki a játék, kezdőként számított rá Zdenek Zeman edző, a következő szezont viszont már a Sampdoriánál kezdte meg.

Az idény vége után visszatért még a Milanhoz, de csak azért, hogy a másodosztályúba feljutott Napoli véglegesen megszerezze őt.
Az első szezonja pozitívan zárult Nápolyban, kezdőként számoltak vele, jól ment neki a játék(a Treviso ellen emlékezetes bombagólt szerzett) és a csapata feljutott a Seria A-ba.

Dalla Bona viszont nem a legjobban jött ki a feljutásból, a Napoli ugyanis jelentős erősítésbe kezdett, ami azt jelentette, hogy kiszorult a kezdőcsapatból.
A 2007/08-as szezonban csupán ötször lépett pályára, ennek ellenére maradt a csapatnál. A következő idényben egyetlen meccsen, egy UEFA-kupa selejtezőn kapott lehetőséget a nagycsapatnál.
Miután a télen hiába keresett magának csapatot, közös megegyezéssel felbontotta a szerződését a Napolinál, azzal a kitétellel, hogy visszatér a csapathoz, ha június 30.-ig nem talál magának együttest.
A Treviso megkereste őt, Sam viszont elutasította az ajánlatukat, mivel ő a Zola által irányított West Ham-hez szeretett volna próbajátékra menni.

Ez a terve végül nem jött össze, még bepróbálkozott a Fulhamnél is, de ott sem tartottak rá igényt, így visszatért Olaszországba. Először egy Seria D-s csapatnál edzett, majd mivel nem sikerült klubot találnia magának, a tervek szerint a Napolinál kezdte volna meg a felkészülést.

I fail everywhere I go

2009 augusztusán kölcsönvette őt a görög Iraklis, viszont itt is megbukott a gyenge erőnlétének köszönhetően. Csupán 3 meccsen lépett pályára, csereként, mielőtt decemberben felbontották a szerződését.

Ezután a tavaszi szezonra a harmadosztályú Hellas Veronához került a tavaszra, ahol bejutott a csapattal a rájátszásba, viszont a feljutásról lecsúsztak. Dalla Bona 4 meccsen erősítette a veronai csapat sorait.

Prodigal son returns home

Az idei szezont a hajdani nevelőcsapatában, a jelenleg másodosztályú Atalantában kezdte meg. Október 27.-én mutatkozhatott be a Livorno ellen.

Nincs egyértelmű válasz arra, hogy jutott el a Chelsea-ből az olasz másodosztály szintjére. Nem szenvedett komoly sérülést, ami kettétörte volna a karrierjét.
Vélhetően inkább arról van szó, hogy nem sikerült konzisztensen teljesítő játékossá fejlődnie. Már Angliában is gond volt a hullámzó teljesítményével, viszont akkor még fiatal volt, lehetett arra számítani, hogy idővel javulni fog ezen a területen, de végül ez nem történt meg. A hibás döntések is közrejátszhattak a bukásában.

Sokak szerint nem kellett volna elhagyia Angliát, mert az ottani foci illett hozzá a legjobban. A 185 centis Dalla Bona meg tudott bírkózni a PL fizikális kihívásaival. A későbbiekben többször is megpróbált visszatérni a szigetországra, de nem sikerült számára megfelelő klubot találnia.

-----------------------------------------------------------

Milestones

1998      - leigazolja a Chelsea
2000/01 - a legjobb szezonja
2002      - a Milanba igazol
2006      - Napoli
2009      - megbukik Görögországban