A blog a futball egykor ragyogó, de be nem teljesült ígéreteinek a bemutatására törekszik, megénekelve a felemelkedésüknek és a bukásuknak a körülményeit. Dyer, Deisler, Aimar és társaik...
Mai alanyunk nem egy tipikus bukott focista, sőt, egy ideig a világ egyik legjobb játékosa volt, de akkor is elmondható róla, hogy több lehetett volna a karrierjében. Ő lenne Gaizka Mendieta, a baszk Zidane, aki két BL-döntőig vezette a Valenciát.
Moving up the ladder
Nem éppen megszokott módon kezdte a karrierjét Mendieta. Gyerekként atletizált és 14-15 éves koráig csak hobbiszinten focizott. Tehetsége viszont hamar megmutatkozott, így a másodosztályú CD Castellon-ba került, majd 92-ben a Valencia leigazolta az akkor 18 éves Mendietát. Eleinte a tartalékoknál számították rá, de a második évében már a felnőttcsapatnál jött számításba.
A belé vetett bizalmat meg is hálálta, az 1995/96-os szezont a második helyen befejező Valenciában már 34 meccsen lépett pályára kezdőként.
Az igazi áttörés viszont Ranieri érkezése után jött, Mendieta a csapata egyik kulcsembere lett, 10 gólt lőtt a 97/98-as bajnokságban. A következő évben megnyerték a spanyol kupát és bemutatkozhatott a válogatottban is(nem is akármilyen meccsen, 9-0ra verte meg Spanyolrszág Ausztriát).
1999 nyarán új edző érkezett, Hector "örök-második" Cúper, akivel rögtön meg is nyerték a szuperkupát a Barcelona ellenében(Cúper utolsó trófeája).
Lost finales and individual succeses
Ugyanebben a szezonban két gólt lőtt a BL-elődöntőben, így a Valencia simán búcsúztatta a Barcelonát, majd a döntőben megint spanyol csapattal találkoztak. A Real simán győzött, ugyanakkor ez nem akadályozta meg Mendietát abban, hogy az Év Középpályása legyen az UEFA szerint.
A 2000-es Európa-bajnokságon is jól ment neki a játék, két bünetőt is értékesített, a viszont spanyolok csak a negyeddöntőkig jutottak.
A kövezkező szezonban ismét a BL-döntőig jutott a Valencia, itt két angol csapaton keresztül vezett az útjuk. Először az Arsenal-t verték ki idegben lőtt több góllal, majd a meglepetéscsapat Leeds álmainak vetettek végett az elődöntőben.
A döntőben Mendieta már a 3. percben megszerezte a vezetést a Bayern ellen, a második félidőben 11-esből Effenberg egyenlített. Megint büntetők következtek, Mendieta volt az első a csapatából és most sem hibázott, de ez sem volt elég a Valenciának a győzelemhez, 5-4 arányban alulmaradtak a bajorokkal szemben.
Mendieta a szezon végén ismét az UEFA Év Középpályása lett.
Italian Job & other detours
Ekkorra a világ egyik legjobb játékosának tarották, és Mendieta úgy érezte, túlnőtte a Valenciát. Szinte az összes európai top-klub hívta, végül 48 millió euró ellenében a Laziónál kötött ki.
Verón és Nedved mellé társulva igazi dream-midfield-et alkottak volna. Volna, ugyanis Mendieta nem tudott beilleszkedni a Seria A-ba. Csalódáskeltően teljesített, majd Dino Zoff menesztése után a kezdőből is kiszorult.
A kövezkető évben Barcelonába került cserébe. Kezdőként számították rá, ugyanakkor a katalánok csak 6. helyen végeztek a bajnokságban.
Finding a new home
Ugyancsak cserébe Middlesbrough-ba került 2003-ban. Biztos helye volt a kezdőben, majd az év végén megnyerték a Ligakupát, a Boro történetének első trófeáját.
A következő nyáron az észak-yorkshire-i csapat végleg megvette Mendietát a Laziótól. A klub legnagyobb sikereit élte ebben az időben az esernyős edző kezei alatt, első európai kupaszezonjukban egyből az UEFA-kupa nyolcaddöntőig jutottak, majd a következő évben egészen a döntőig meneteltek, ott viszont már nem volt esélyük a szintén a fénykorát élő Sevilla ellen.
Klubszinten tehát jól mentek a dolgok, egyénileg már nem annyira, ugyanis súlyos sérülések hátráltatták a baszk irányítót. A 04/05-ös szezon nagy részét kihagyta, mitán 2004 októberében térdszalagsérülést szenvedett a Portsmouth ellen.
A következő szezonban az egyik legjobb meccsét játszva a Boro színeiben két góllal járult hozzá a MU felett aratott fölényes győzelemben.
A sérülések viszont megint közbeszóltak, Mendieta a lábát törte, és véget ért ez a szezonja is.
Not a happy ending
A 2006-os vesztes UEFA-kupa döntő után távozott McClaren, helyét a klub legendája és csapatkapitánya, Gareth Southgate vette át, aki közölte Mendietával, hogy kezdőként már nem számít rá a továbbiakban. Mendieta viszont maradni akart és kijelentette, hogy harcolni fog a lehetőségért.
Karrierjének záró szakasza nem volt méltó egy játékoshoz, aki pályája csúcsán még a világ egyik legjobb játékosa volt.
Az új edzővel sosem értette meg magát, a 2006/07-es szezonban csak 7-szer léphetett pályára, utolsó meccsét 2006 karácsonyán játszotta az Everton ellen.
2007 telén komolyan szóba jött a hazatérés gondolata, a Bilbao is bejelentkezett érte, valamint az LA Galaxy is hívta a jól csengő nevű veteránt, de végül a maradás mellett döntött és bejelentette, hogy a szezon végén, szerződése lejártával visszavonul.
Az utolsó másfél évben már a tartalékoknál edzett. Hivatalosan 2008 május 13.-án ért véget a szerződése és a pályafutása. Nem a legjobb viszonyban vált el a Boró-tól, úgy érzi, hogy a tulajdonos és az edző nem bánt vele korrektül. Ugyanakkor nem ment túl messzire visszavonulása után.
Settling down
Észak-Anglia nem éppen a legnépszerűbb hely a világon, az ember azt hinné, hogy Mendieta, aki olyan pezsgő világvárosokban élt, mint Valencia, Róma vagy Barcelona megszenvedte a hanyatló iparvidéken eltöltött éveket, de nem így van.
Mendieta imádja a környéket, a gyárakat, a természetet, az angol kultúrát.
Habár feleségétől elvált, és két gyereke hazakerült, Mendietának mégis volt miért maradnia.
Szerelembe esett egy angol lánnyal, a Middlesbrough melletti Yarm-on telepedtek le, együtt járnak kocogni, félmaratonokon indulnak, kirándulnak a környéken, barangolnak a természetben, emellett még kispályán focizik Mendieta.
Middlesbrough utcán gyakran meglepődnek az emberek, amikor összefutnak vele, hogy hát ő még mit keres itt, de köszöni szépen, jól érzi magát északon.
Megkeresett vagyonát spanyolországi ingatlanokba fektette, Angliából irányítja a vállalkozását.
Nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyszer kipróbálja az edzősködést.
Utolsó kommentek